( Jeremy szemszöge ):
Nem laktunk túl mesze a Grill-től. De azért az úton tudtunk beszélgetni egymással. Nagyon jól éreztem magam vele, az sem számított, hogy vámpír, csak az, hogy itt és most velem van. Így még sohasem éreztem senki iránt sem. Nemsokára mégis érkeztünk a Gilbert házhoz, kizártam az ajtót, és előre akartam engedni, de nem ment tovább. Nem tudhattam mi lehet a baj, ezért megkérdeztem.
- Mi a baj Anna?- kérdeztem meg tőle, hiszen nem tudhattam mi lehet a baj.
- Nem tudok bemenni. Tudod, be kell, hogy hívjanak, másképp nem tudok bemenni olyan házba, amiben emberek, laknak-magyarázta el nekem, és én figyelmesen hallgattam, amit mondott.
- Értem-csak ezt mondtam, majd beléptem az ajtón, majd az ajtótoknak támaszkodva néztem Anna-ra.
- Akkor… be szeretne jönni hölgyem?- kérdeztem mosolyra húzva a szám. Majd mosolyogva vártam, hogy besétáljon.
- Igen, uram köszönöm-mondta kissé nevetve, majd besétált. Majd besétált és én becsuktam mögötte az ajtót.
- Jenna itthon vagyok-kiáltottam egyet, de senki sem szólalt meg. Ezek szerint még nincs otthon. De ez nem is akkora baj, mivel már késő volt, ezért felvezettem a szobámba, majd az ágyra ültünk. Ismét egymás szemébe mélyedtünk, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne csókoljam meg. Hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajoltam hozzá, egyre jobban közelítettem az ajkaim az övéhez. Lassan közeledtem ajkaihoz. Behunytam a szemem és lágyan megcsókoltam ajkait. Ajkait puhák és édesek voltak számomra. A csók tökéletes volt, még soha egy lánnyal sem volt ilyen a csók. Ilyet még nem éreztem senki iránt sem. Viszonozta a csókot majd finoman átkarolta a nyakam. Átkaroltam a derekánál fogva és finoman az ölembe húztam. Persze eközben egy pillanatra sem szakítottuk meg a csókot, közben a hajába túrtam. Anna a hajamba túrt és a hátam simogatta.
- Biztosan jó ötlet ez?- kérdezte halkan, én pedig a szemébe néztem és úgy válaszoltam.
- Nem tudom, nem akarom elsietni veled- válaszoltam a szemébe nézve. - De azt szeretném, ha mesélnél magadról. Mindent tudni akarok-kérleltem, majd lefeküdtem az ágyara, és Anna a mellkasomra hajtotta a fejét. Nem akartam rámenős lenni. Kedvelem őt, és szeretnék sok időt vele lenni, amennyit csak lehet.
- Magamról? Olyan régóta létezem, hogy ha mindent elmesélnék, magamról soha nem érne véget- mondta nekem és a szemembe nézett. – Inkább mond, meg mi érdekel és én válaszolok-ajánlotta fel, és végül is minden érdekelt róla.
- Rendben akkor… Mióta vagy vámpír? Járhatsz napon? Miket tud csinálni egy vámpír? Milyen vámpírnak lenni? Mivel lehet legyengíteni vagy megölni egy vámpírt?- zúdítottam rá a kérdéseimet. Ez kezdetnek megteszi.
- 550 éve vagyok vámpír. A napon ennek a gyűrűnek a segítségével jártatok – mutatott egy kék köves gyűrűre a kezén. - Melyet egy boszorkány készített nekem sok-sok éve. E-nélkül elégnék a napon - magyarázta nekem.
Éppen rá akartam kérdezni erre a boszorkányos dologra, de mikor nyitottam volna a szám, már megelőzött.
- Igen, vannak boszorkányok is. - Mi vámpírok rendkívüli gyorsasággal, erővel, memóriával, látással és hallással rendelkezünk. Ezek jó dolgok, de azért nem minden része a jó a vámpírságnak. És van egy olyan nevű növény is hogy Vérbéna (Vasfű), ez a növény toxikus a vámpírokra, mint egy méreg legyengít minket, de ezt még később elmagyarázom neked. És persze ott van a jó öreg szívbe szúrt karó, ami halálos ránk nézve-mesélte tovább, én pedig figyelmesen végighalhattam, amit mondott. Ezt fel kell dolgoznom, ezt a sok információt. Majd mindent elmagyarázott ezzel a növénnyel kapcsolatban nekem.
- Mi a rossz része a vámpírságnak? Léteznek még más természetfeletti lények is?- kérdeztem tovább.
- A rossz oldala? Talán, hogy minden ismerősöd, aki ember, látod meghalni. Azon kívül sokan elég nehezen birkóznak meg a vámpírsággal, mivel nagyon kicsi a határvonal jó és rossz közt. Ilyenkor nem csak a testi képességek, hanem az érzelmek is felerősödnek, és a fájdalom a százszorosára növekedik. És akkor ott van még a vér és az által az ölés iránti vágy. Ezt a legnehezebb leküzdeni - magyarázott tovább, amit ismét figyelmesen végigalgattam.
- Értem. És most már itt vagyok neked, akármiben számíthatsz rám - mondtam neki kedvesen. Reméltem tudja, hogy akármiben számíthat rám, mindenben segíttek neki, amiben csak tudok.
- És mi van anyukáddal? Mármint ő hol van? – kérdeztem meg, de ez érzékeny téma lehetett neki. –Nem kell válaszolnod, ha nem, akarsz-tettem még hozzá.
- Anyám is vámpír természetesen ... – kezdett bele. - Sokáig azt hittem, hogy meghalt, de most megtudtam, hogy talán életben van, itt, Mystic Falls-ban, egy régi templom romjai alatt. Tudod, mi annak idején pontosan ebben a városban éltünk egy ideig. – mesélte tovább. - Valójában azért jöttem a városba vissza, hogy kihozzam őt onnan, bármi áron. – mesélte el nekem. Elhatároztam minden áron segíttek neki.
- És milyen volt itt annakidején az élet? Mesélnél egy kicsit?- kérdeztem meg, hiszen kíváncsi voltam, milyen lehetett Mystic Falls annakidején. –És hogy került anyukád a templom romjai alá?- kérdeztem még meg.
- Annak idején minden egészen más volt, valahogy nyugodtabb az élet, nem rohant így a világ. Habár akkor még csak gyerek voltam, és most meg örökre tini maradtam, így akkor nem igazán tudtam értékelni ezeket a dolgokat. - mesélte el nekem.
Majd hirtelen felült. Aggódtam mi lehet a baj, talán a fájó emlékek, de azért válaszolt nekem a kérdésemre.
- Anyám legjobb barátnője egy igen gonosz vámpír nő volt, aki miatt tulajdonképpen lebuktak a város vámpírjai. Annak idején, mint ahogy te is mondtad, a vámpírokat ördögöknek, gonosznak tartották, ezért mindent el ki akarták irtani. Anyámnak és annak a vámpírnőnek viszont volt még egy erős boszorkány barátnője is, aki egy varázslattal elérte, hogy a templomban zárt vámpírok ne égjenek el a templomban, csak ragadjanak a templom alatt. - fejezte be a visszaemlékezést. Minden egyes szót figyelmesen végighallgattam. Ahogy magam felé fordítottam az arcát láttam, hogy könnycsepp gördült ki, ami végighaladt az arcán. Azonnal letöröltem a kigördülő könycsepjeit az arcáról, és a szemébe néztem.
- De te nem vagy gonosz, te vagy a legcsodálatosabb lány, akivel valaha találkoztam – ismét kedvesen mondtam neki, vigasztalni akartam őt. Amint megláttam az ismét legördülő könycsepjeit ismét letöröltem azokat.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy és ezeket a kedves szavakat is. – mondta már, amikor abbahagyta a sírást. - És próbálok nem gonosz lenni. - tette hozzá halkan. - Én sem találkoztam még nálad kedvesebb és édesebb fiúval. - mondta már mosolyogva. Jól estek szavai, kimondhatatlanul jól estek. Néhol elmosolyodtam. Mellette nem bírtam nem mosolyogni.
- Hozzak neked valamit enni vagy inni? –kérdeztem meg tőle váltva a témát.
- Nem, nem kérek semmit, csak legyél itt velem! - mondta, majd újból átölelt engem.
- Itt maradok, veled ne félj. Itt maradok-suttogtam a fülébe. Már álmos voltam, de nem akartam most elaludni, de valahogy mégiscsak lenyomott az álom.
( Anna szemszöge):
Nem laktak túl mesze, de így is tudtunk beszélgetni egy keveset az úton. Mikor megérkeztünk kizárta az ajtót és előre akart engedni, de nem tudhatta, hogy be kell hívni, addig nem tudok belépni. Elmagyaráztam neki, majd besétált és az ajtótoknak támaszkodva nézett rám. Olyan szexi volt így, de erre most nem akartam gondolni. Miután behívott én mosolyogva léptem be a házba. Úgy tűnt senki nincs otthon, de most nem is annyira bántam ezt. Nem akartam senkivel sem megismerkedni jelen pillanatban, így is zavarban voltam és kellemetlen lett volna a családja előtt, hogy lány létemre ilyen későn beállíttok valakihez, még ha vámpír is voltam. Majd felmentünk a szobájába és egymás mellé ültünk az ágyon. Ismét találkozott a tekintetünk, egymás szemébe mélyedtünk. Egy idő után közelebb hajolt hozzám és lágyan megcsókolt, amit én viszonoztam, majd finomam-átkaroltam a nyakát. Ez a csók számomra tökéletes volt, sohasem éreztem még ilyet senkivel sem. Egy idő után nem megszakítva a csókot finoman az ölébe húzott. Miután kérdésemmel megszakítottam a csókot meglepett az, hogy nem rámenősködött velem, mint azt mindenki más tette volna, ehelyett a mellkasára fekhettem és úgy válaszolgattam a kérdéseire. Nagyon kedves volt és a szavai nagyon jól estek. Szinte nem is emlékszem mikor volt velem valaki ilyen jó utoljára és én mikor bíztam meg így valakiben. Anyámról való kérdése meglepett és egyben meg is rázott, de most már nem láttam értelmét a titkolózásnak így válaszoltam neki. Majd ismét az anyámmal kapcsolatos kérdésén komoran elgondolkodtam, majd hirtelen felültem az ágyra. Rossz volt visszaemlékezni az akkor történtekre. Ahogy visszaemlékeztem és az anyámra gondoltam egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Jeremy maga felé fordította az arcom és azonnal letörölte a kigördülő könnycseppeket az arcomról és a szemembe nézett. Azonnal megvigasztalt. Ismét hihetetlenül kedves és gyengéd volt velem. Szavaitól jobban éreztem magam és mikor ismét meglátta a könnyeim ismét megvigasztalt és letörölte azokat. Végül abbahagytam a sírást. Nem akartam semmi mást, csak hogy maradjon itt velem, semmi másra nem vágytam. Csak érezni akartam az illatát és élvezni a nyugtató ölelését. Pontosan rá volt szükségem, és senki másra, csakis rá. Még sokáig ölelkeztünk, egymást ölelve feküdtünk, ami nagyon nyugtató hatással volt rám és már egyáltalán nem voltam szomorú. Optimista voltam az anyám kiszabadításával kapcsolatban és abban is, hogy Jeremy hozzám tartozik, és nem engedem el semmiért sem. Egyszer csak Jeremy elaludt, de én nem mozdultam mellőle, csak néztem, ahogy alszik. Nagyon édes volt még alvás közben is.
